A gyerekek „ahelyett, hogy életük első 5-6 évében főleg a szülőktől sajátítanák el ízlésüket és értékeiket, születésüktől kezdve a televízió közvetítette történetek, hírek és reklámok állandó és ismétlődő szimbolikus közegébe kerülnek”- mondta George Gerbner a reklámok nézőkre gyakorolt hatásáról.
Reklámokat mindenhol lát az ember. Újságban, tévében, az utcán, interneten és még rengeteg helyen. Ezeket a reklámokat akarva-akaratlanul elraktározzuk, és mikor elmegyünk vásárolni előjönnek, és - ha nem is tudatosan - azokat a dolgokat vesszük meg, amiket valahol már láttunk.
A hirdetők célpontjai, többek között, a kisgyerekek, mert ők még nem jöttek rá a reklámok valódi céljára, ezért ráveszik a szüleiket, hogy vegyék meg azt, amire ők annyira vágynak a reklámok által. Ez a folyamat nyilván kevésbé jellemző azokban a családokban, ahol nincsen tévé.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság kutatásai szerint négy éves kor alatt a gyerekek nem tudják megkülönböztetni a reklámokat, hirdetéseket a többi műsortól. Az öt-hat évesek csak az alapján tesznek különbséget, hogy a reklámok rövidebbek, esetleg szórakoztatóbbak. Azt, hogy már tisztában vannak, hogy a reklámok milyen hatással vannak az emberekre, mi célt szolgálnak igazából csak a hét-nyolc évesen értik meg. Ezért van az, hogy a gyerekcsatornákon nem csak játék, de mindenféle más reklámot is adnak. Nézzük példának ezt a reklámot:
Hedbanz - REGIO JÁTÉK
A kicsik annyit látnak, hogy a hirdetésben lévő gyerekek nagyon jól szórakoznak a játékon, és az meg sem fordul a fejükben, hogy ez egy beállított, felvett jelenet.
A reklámok a gyerekek szocializációjára is kihat. A mai hirdetésekben csak tökéletes, ideális személyiségű és kinézetű embereket látunk, amit a kisgyerekek megjegyeznek, próbálnak olyanok lenni, mint a reklámban látottak. Ez elveheti az önbizalmukat, és sok problémát - akár súlyosabb esetben depressziót - okozhat.
Ne hagyjuk a gyerekeket a reklámokból tanulni, mondjuk el nekik, hogy hogyan készülnek a reklámok, és mi a valódi céljuk.