Hetedikesként mindenkit csak az érdekel, hogy már megint kik fogták meg egymás kezét, kik smároltak, és kik fognak/jöttek össze. Engem ez mindig is hidegen hagyott, hisz, ha valakik összejöttek, nagyon örültem, mert ők is boldogok és bla, bla, bla. Viszont belül semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem, hiszen soha nem értettem, mi értelme ennyi idősen járni valakivel, mert igazából semmi nem változik, csak egy szóval többet mondhatnak el a kapcsolatukról azt, hogy járunk. Soha nem értettem, miért jönnek össze az emberek, de amikor megkaptuk ezt a témát a suliban, hogy erről kell írnunk, rögtön hozzá is kezdtünk a munkához. Megkérdeztünk olyan embereket, akik már „jártak valakivel”, akár több emberrel is. Akiket először kifaggattunk, azt mondták, amire számítottam, hogy semmi értelme az egésznek. Mert mialatt jártok, az interjú alanyaim szerint csak megutáljátok egymást. Később erre rájön az a kényszer, hogy megfeleljetek az évfolyam elvárásainak, és ti legyetek az álompár. Aztán a stressz hatására már nem is beszéltek egymással, és a szakítás meg egy verseny, hogy ki mer szakítani előbb. Nagyon meg voltam elégedve az információkkal, mert tökéletesen tükrözték a véleményemet, de azért gondoltam, hogy mégis keresek még valakiket, akiktől még plusz véleményt szerezhetek. Fel is tettem nekik minden kérdést, de miután befejeztük, elgondolkodtam, mivel olyan szépen meséltek erről az egész témáról, hogy teljesen ellentmond az előző válaszoknak és az én véleményemnek. Ekkor döbbentem rá, hogy tévedtem (amire utálok rájönni). Rosszul gondolkodtam erről, mert ugyanúgy lehet jó kapcsolat, ami 13-14 évesek között van. Tényleg jó, ha van valaki melletted, és az sem igaz, hogy egy ilyen kapcsolat mindig utálattal végződik, sőt, szerintem az sem, hogy egy ilyen kapcsolat nem tarthat tovább egy-két hónapnál. Hiszen akik tényleg megértik egymást, és jól érzik magukat együtt, azok tudnak egymással egy tartós kapcsolatot teremteni. Lehetnek együtt boldogok a tizenhárom évesek is, ugyanúgy, ahogy a kilencven évesek. Nem a kor számít, hanem az, hogy mennyire szeretik egymást. Ez bennem sajnos előítélet volt, belátom, hogy tévedtem.

Megkérdeztem pár osztálytársamat a „tini párkapcsolatokról”